KT Studio története, vagy inkább az enyém?? :)

Üdvözlök mindenkit ezen az oldalon.

Sokan így ismernek: Kampókéz

Jómagam egy hobbizenész vagyok, hangtechnikusi képesítéssel. Az elektronikus zene a környezetem, a táplálékom, és a végtermékem. A jelenlegi tudásom a rengeteg gyakorlás, szakmai képzés, és utánajárás eredménye. Ennek legfontosabb elemei: a hozzáállás, kitartás, de leginkább a szeretet. Ha valaki kellő képpen képes beleásni magát ebbe a világba, sokszor a legcsodálatosabb élménybe részesülhet, és élvezheti annak gyümölcsét..

2012-ben létrehoztam egy facebook-os KT Studio zenész oldalt, amelyen elhatároztam, hogy megírom a rövidebb kis életrajzomat, zenei történetemet az utókor részére. Egy kis besokalás miatt töröltem is magamat erről az oldalról, de azért sikerült sok bejegyzésemet előszedni az elmentett word fájlokból. Mivel nem hagyott nyugodni a dolog létrehoztam egy ingyenes weboldalt, amely nem fészbúkfüggő, hanem nyilvánosan elérhető.

Úgy gondoltam, hogy onnan fogom folytatni, ahol abbahagytam. Előhívom az akkoriban megírt gondolataimat, és folytatom időnként, elkezdett történetemet. Olvassátok szeretettel..

Mi az a KT??? :)
Kampókéz:
- Ezt a kérdést szinte mindenki felteszi nekem, és jókat mosolygok a találgatásokon.. Volt már sokféle verzió, ezek közül a kedvencem a Köcsög Tahó verzió volt.. :)
A megoldás nagyon egyszerű azoknak, akik már régóta ismernek. A KT rövidítés végül is egy szlengből alakult ki, amely a megalapításom helyszínét, és lakhelyem utcanevét takarta: Kereszttöltés utca.. :)
-Megyünk a kt-ba? valahogy így hangzott..
Maga a KT Studio-t pedig valamelyik ismerősöm szájából hallottam először, amely igencsak megtetszett, és azóta is ezt használom. Hát akkor azt hiszem meg is kaptátok a választ..
Legközelebb egy kis beszámolót tartok a KT Studio történetéről.. honnan,merről, merre, meddig..

KT Studio története 1.

Hogyan is kezdődött?

Ez a történet túl hosszú ahhoz, hogy egybe leírjam, ezért részleteiben fogom tálalni elétek, de érdekes lesz ígérem.. hogy lettem ekkora készgép… :)

Krisztus után 1989-et írunk..

A 89 előtti korszakomban nagyon vonzódtam a kemény rock, death metal, punk stílusokhoz, egyszóval imádtam a kemény zenéket, (hosszú lobonc, szöges szerkó, koponyás póló stb..) Ebben az időben (gondolom sokan tudjátok) nehezen jutottak el a minőségi zenék az emberekhez, bár, ha belegondolok most is így van. A média tesz is erről jócskán, hogy ömlesszék a salakot az emberek agyába. de ez egy másik sztori..

Tehát visszatérek 1989-re, mikor is érdekes zenék tárultak elém furcsa öltözetű emberektől. Ezt azért érdekes megemlíteni, mert a hétköznapi tudatban voltak rockerek, Depeche Mode-osok, Cure-sok és a lemezlovas klubba járók, de ilyen öltözetű, fejszerkezetű embereket nemigen lehetett látni-e vidéken. Visszagondolva ez a kultúra manapság teljesen feledésbe merült. Nos, ezek a furcsa kinézetű emberek nyitották meg számomra az elektronikus zenei kultúra iránti szeretetem. Az első kazetta, amelyet rongyosra hallgattam a Pouppée Fabrikk névre hallgat. Én csak úgy hívtam, hogy kemény techno. Az ezelőtti zenei irányzatomból gyorsan át tudtam térni erre a stílusra, mivel ebben is volt bőven agresszió, lüktetés, és széttorzított énekhang. Olyan volt, mintha metál zenét hallgattam volna elektronikus hangszereléssel. Ez a stílus pedig az EBM volt (Electronic Body Music). Ahogy mentem bele egyre jobban ebbe a kultúrába, újabb és újabb előadók nevei jelentek meg, amelyek másképp közelítették meg ezt a zenei irányzatot, mint a Pouppée Fabrikk, de mégis működőképesek voltak. Kifinomult hangzások, sztereó terek, ide-oda ugráló hangok, tehát mindazt megkaptam ettől a zenei irányzattól, amelyet másban nem igazán véltem felfedezi. Lassan már belecsúszunk 1990-be, amikor már több előadó megmutatkozott előttem: Skinny Puppy, Front Line Assembly, Leaether Strip, Nitzer Ebb, stb. és az elektronikus hangzásba egyszerűen beleestem. 1990 nyarán elém került a Depeche Mode: Violator albuma, ami már teljes gőzzel belém nyilalt, és rendesen benyeltem. A mai napig is a kedvenc albumom tőlük. Ekkor figyeltem fel Alan Wilder leutánozhatatlan kézmozdulataira, ami teljesen elkápráztatott, és egyben megindított afelé, hogy milyen jó a billentyűk mögött állni, és megszólaltatni mindazt, amit szeretnék..

Tehát kölcsön kaptam a családból egy mini piano-t, és elkezdtem rajta dallamokat lejátszani. Ez annyira megtetszett, hogy máris lett egy lengyel piaci 4 oktávos noname mini-szintetizátorom (First, vagy valami hasonló buta nevű), amely már dallamokat is játszott, és tök király volt. Hamarosan mellé vettünk egy szintén kisbillentyűs Casio SA-1-est, aminek már hasonlított is a hangja a valódi hangszerekéhez, és máris egy szinti tornyot lehetett csinálni a 2-vel, ez már végképp király volt, de még mindig nem szólt úgy, mint Alan Emulator II-je.

Alul szólt a gagyi ritmus kíséret, felül meg minőségibb hangszerhang. Írtam is 2 számot emlékeim szerint..

Itt volt az a pont az életemben, amikor is komolyabbra fordítottam az érdeklődésemet a zenélés iránt…

KT Studio Története 2.

Tehát eljutottunk odáig, hogy mi ösztönzött engem a zenélésre, és a szintetizátorok világába. Természetesen az előző bejegyzésem sok helyen hiányos, de nem történelem könyvet szerettem volna írni, hanem nagyvonalakban tudatni a kezdetek kezdetét..

Emlékeim szerint a 89-90-es év elég sok stílussal megismertetett, ilyen volt pl. az ACID vonal, amely még igencsak említésre méltó. Sokaknak, főleg a hangszerőrülteknek elég annyit írni: Roland TB-303. Igen ő volt az acid hangja, iszonyat dinamika, és savas hang..

Ez a hangvilág szintén igen sok jót érdemel részemről. Ekkor még nem tudtam milyen kütyük szólalnak meg akármelyik elektronikus zenei stílusban, de már akkor feltűnt, hogy valami olyan hangszert kell ilyen zenéhez beszerezni, amelyik tele van tekerőpottikkal, meg mindenféle jack aljzatokkal, és kilóg belőlük egy csomó kábel..

1991. Találkozás az első komolyabb szintetizátorommal: Korg Polysix

Emlékszem a szegedi hangszerüzletekbe akkoriban kezdtem el járkálni, és csak szétnézegettem mi-micsoda, mennyibe kerül, és nagyjából mik vannak kiírva, mint tulajdonságok. Természetesen semmit sem értettem belőle, MIDI-zhető? polifónia? stb.. egyszóval halvány lila gőzöm se volt az egészről. Annyit néztem, hogy van rajta tekerőpotti, vagy nincs, vasból van, vagy műanyagból, úgy néz ki, mint egy komoly hangszer, vagy mint egy kezdő, tanulni jó rajta szinti, ja és kisbillentyűs, vagy nagy..

Természetesen a zsebem üres volt, így csak csöpögni tudtam a jobbnál jobb hangszerek láttán. Mindig azt néztem melyik az olcsóbb, de csak a használt hangszereknél sikerült anyagiakban reményt látni. Végül is megakadt a szemem a Music Centrum egyik beadott hangszerén, a Korg Polysix-en, amely 27 ezer forintba került, és fogalmam sincs miből, de valószínű, hogy nagyrészben szülői támogatással megvásároltam a hangszert. Mondhatni nagyobb volt, mint én, beleízzadtam, mire hazavittem. Otthon észrevettem, hogy a billentyűk nem túl jól működnek, de mit vár az ember egy használt terméktől, amely nem is egy mai darabnak számított már akkor sem. Szépen megtakarítottam külsőleg, és gondoltam egyet, megnézem belülről is.. J

Hát amit abban találtam.. volt abban minden. Egy porzsák megtelt annyira koszos volt. Porcicák, kajamaradékok, kis beázásnyom, stb. Nem baj, mindent szépen megtakarítottam, nem szedtem porcikákra, de a billentyűzetét kiszedtem, és jobban megvizsgáltam. Észrevettem, hogy egyes billentyűk azért nem működnek, mert egy-egy „gumipumpa” (akkori szavaimmal élve) nincs a helyén, el van repedve, vagy mozdulva, így nincs megfelelő érintkezés. Ekkor mentem el a hangszerüzletbe vásárolni egy gumisort, és önállóan kicseréltem. A hangszer működött onnantól rendesen. A megfelelő karbantartással igencsak megnövelhetjük bármelyik elektronikai cikkünk élettartamát. Hogy mondjak egy okosat is..

Ezzel a hangszerrel a mai fejjel belegondolva egy igen jó dinamikát, és hangeditálást kaptam. Nagyon jó volt vele játszani, iszonyat hangok kijöttek belőle. Hamar rájöttem, mi is az a Polysix.. 6 hang polifónia.. hűű de kevés.. és akkor, amikor kiáll az előadó egy ilyen kütyüvel és egy egész zenekar szól, az hogy van? hisz ebben még dob sincs??

Kezdett leesni a tantusz, mit is jelent a playback. Kamu fellépések megy a kazetta, és jobb esetben nem tátognak az énekesek.. cipőfűzőkötés feeling előadás közben.. elég vicces még belegondolni is..

De visszatérek a hangszerre.

Nézegettem, milyen aljzatok vannak ezen a hangszeren, meg mire valók?

Hol van ezen az a bizonyos MIDI? Hát ezen semmi ilyen nem található. Kell hozzá valami kazettás egység, akkor a memóriáját lehet frissíteni, meg hangokat belevinni, de ilyet már nem gyártanak (kaptam a válaszokat).. Akkor ez nem is olyan jó hangszer, ezzel nem lehet olyan dolgokat megvalósítani, amit szeretnék. Hogy lehet ezen valamit rögzíteni akkor? A válasz sehogy.. Kell valami megint ismeretlen eszköz, amit szekvenszernek hívnak a hozzáértők, de mivel nincs rajta MIDI, ezért felejtsem el.. Az jött le az egészből, hogy mivel nincs rajta MIDI, ezért annyira nem is jó hangszer. (mai fejjel: bárcsak díszelegne egy a stúdiómban..) Mindegy másikra nincs pénzem, tehát beérem azzal, ami van. Nos akkor kezdjük el használni is, ha már megvan.

A boci boci tarkán ekkor már túl voltam, és gyakorlásként különböző kazettákat indítottam, és próbáltam reprodukálni. Nagyjából sikerült is 1-2 részletet lejátszani. A Depeche Mode egyszerűbb dallamaival kezdtem, People Are People, Just Can’t Get Enough, stb. Próbáltam minél többet, és többet gyakorolni, és hallásból visszajátszani dallamokat. Időben valahol ide sorolhatom a fehér billentyűs korszakomat, mert a feketék alkalmazása csak később jelentkezett, de a hallásból visszajátszás iszonyat hasznos volt. Tudom, hogy nem abban a hangnemben voltam, de mégis hasonlít arra, amit lejátszottak. A második, nehezebb feladatot nem a reprodukálás, hanem a hozzájátszás adta fel. A legjobb gyakorlásokat az acid-house kazettáim segítették. Ezek azonos tempójú, minimál zenék, amelyekhez plussz dallamokat (arp), vagy akár basszusmeneteket pötyöghettem. Tehát folyamatos játszást igénylő gyakorlatokat műveltem, amely a ritmusérzéket, és legfőképp a komponálást segítette elő. Ezt a gyakorlási eljárást bátran ajánlom mindenkinek. Hozzáteszem kellő türelem, és kitartás kell hozzá, de legfőképpen szeretet.

Utólag belegondolva nálam volt ez a hangszer kb 3-4 évig, összeszoktunk, voltunk egy rock zenekarban is együtt, és végülis nagyon megszerettem. Akkor, ha már van érzékem (gondoltam magamban) ehhez a zenéléshez, akkor talán be kellene iratkoznom valami zenetanárhoz, hogy oktasson, tanítson meg mindenre, hogy Alan Wilder legyek.. J

A tanár: ez a hangszer nem megfelelő tanulásra, mert nem billentésérzékeny, nincs benne ritmus, és nincsenek benne hagyományos hangszínek. Vásároljak egy ilyen masinát, mert másképp nem tanít.

Picsába!!! már bocsánat a megjegyzésért, de majd megértitek.

Meg kellett hát válljak a csodamasinámtól, érzékeny búcsút vettem tőle, és elindultam kényszerből egy másik úton… de legyen ez egy másik történet, mert úgy látom nagyon belemélyedtem az írásba, és nem szeretnék egyszerre sokat írni. Kísérjétek a hírfolyamokat, érdekes dolgokat fogok még írni, hisz még csak 94 környékén járunk a történetemben..

KT Studio Története 3.

Szóval ott fejeztem be, hogy 94 tájékán szerettem volna elsajátítani a zenélés tudományát.

Ahogy fájó szívvel megváltam a gyönyörű Korg-omtól, úgy azzal a tempóval kimentem Bécsbe egy Casio CA-110-es 4 oktávos szintit vásárolni. Ezen már volt ritmustól kezdve minden. Kicsit tetszett is dolog, elindítottam egy kazal ritmust, egy kazal hanggal, szóval teljesen jónak ígérkezett. El is kezdtem szorgalmasan járni egy zenetanárhoz (kb. 2 hónapig), mert utána megkaptam, hogy nincs idő rám, nagyon sajnálja, keressek valaki más oktatót.

Sorra hívtam az oktatókat, de sokalltuk az oktatási díjat. Nem is maradt más csak a gyakorlás. A kottát félretettem, és tovább folytattam 2 havi alappal a zenei reprodukálást, mert egy ilyen kíséretes hangszer szó szerint ráviszi az embert, hogy előadjon közismert számokat.

Innentől beindult a Lagzi Lajcsi szezon, Clayderman és a könnyebb pop és zongoradarabok előadása. Mivel a kottaolvasás félbemaradt, elhanyagolódott, ezért csak a fülemre tudtam hagyatkozni.

Ekkortájt voltak a különböző hangszerbemutatók, amelyeken mindig szívesen részt vettem. Emlékszem, hogy a Roland XP-50-es tetszett a legjobban, és egyből beleszerettem. Minden álmom ez a hangszer volt. De ezek a hangszerbemutatók olyanok voltak számomra, mintha egy mézesmadzagot húztak volna előttem, hogy legyen miért küzdeni az életben. Ezek után már az MC-303, EG-101-es groove motyók megjelenése keltette fel bennem az újabb és újabb vágyaimat. De sajnos ezek is csak elérhetetlen álmok maradtak. Akkor még nem volt elterjedve az internet, a youtube, meg a google kereső. A hangszereket csak úgy tekinthettem meg, ha elmentem egy hangszerüzletbe, és csak csorgattam a nyálam.. milyen szép idők voltak azok..

Kicsit elkalandoztam a Claydermanos korszaktól.. J de hisz már akkor tudtam, hogy nem ilyen zenékbe kell gondolkodnom.. Eltelt 1,5 - 2 évem ezzel a Casio-val, amikor meghirdettem, és 15 ezerért el is vitték. Annyira azért nem sajnáltam. Mindegy, a Casio korszakom letudva..vagy mégse??

Agyamban zenélési hiány üreg kezdett kialakulni. Nincs semmi kütyüm!! Sűrgősen kell valami!!

Ekkor kértem kölcsön egy Casio CT395-ös jószágot Gép barátomtól, hogy enyhítsem a fájdalmam.. Rájöttem, hogy szinti nélkül kezdek félember lenni. Bár a kőműves ipar sok időmet felőrölte, és ujjaim is bekeményedtek, a zenélés folyamatát nem hagytam rá. Bár viszont észrevettem, hogy a könnyű játékmód, hirtelen nehezebbé vált, de azért is nyomtam tovább az ipart. Clayderman már úgysem lesz belőlem, de az elnyújtott hangok (pad-ek) játéka még mindig megy. Basszusoknál, gyorsabb hangoknál egyre több volt a hibázás, félrementek a leütések, egyre bénábbnak éreztem magam… (a kőműves szakma egy igen zenélésgyilok mesterség..) A Kampókéz elnevezés innen ered. Bár ezt a nevet a mai napig is büszkén viselem, mert sajnos a bénázás még manapság is jelen van az életemben. Szívesen kihagytam volna az életemből ezt a szakmát.

Mindegy a CT-395-öst is egyszer vissza kellett adnom, de mindenképp tovább hajtott egy saját hangszer tudata. Emlékeim szerint olyan 97-98 tájékán vettem meg az életem 2. nagyon jó hangszerét: Roland Juno-106-ost, amely szintén egy analóg hangszer volt. Tudtam, hogy ilyen hangok kellenek az agyamnak, nem pedig 20 fajta zongorahang, meg a 30 fajta gitárhang. Végre lehetett újra nyúzni a hangokat. A Juno szintimből emlékszem egy nagyon jó pad hangra, amellyel imádtam játszadozni. Ha a Juno-ra gondolok, akkor mindig ez a hang ugrik be. Szintén örülnék annak, ha még itt díszelegne a kis home stúdiómban.

Utólag belegondolva hiányoltam belőle az arpeggio-t és a delay effektet, mert ezek nélkül elég száraz volt a hangja, a release (lecsengési idő) pedig csak a pad-ekre volt igazán jó. Gyakorlásnál ez nem okozott gondot, ha épp egy basszust, vagy egy gyors lecsengésű hangot használtam, mert beleilleszkedett a zenei környezetbe, csak önálló hangszerként annyira nem fogott meg, mint a PolySix. Jóval gyengébb hangot produkált, de viszont más esetben pont ez kellett. Finomabb, bársonyosabb hangokat produkált, a Korg pedig a dinamikusabb hangokra volt jobb.

A zenélés iránti szeretetem újraíródott az életemben. Bár emlékszem eléggé zülött korszakomat éltem akkoriban, de amikor éppen nem, akkor nagyon jókat zenélgettem, ahogy korábban is írtam az acid kazettáimra. Természetesen az EBM-et sem hagytam ki az életemből, előszeretettel játszottam hozzá bármelyik előadó számaira. Egyre jobban merültem bele az EBM/Industrial dallamvilágába, és kezdtem felismerni azokat a dallamjellemzőket, amiktől ez a stílus felismerhető. Bár hangszerem szintén csak ez az egy volt, DE!! ezen már volt MIDI port!!

Az első próbálkozásom a MIDI-vel… hmm.. gyorsan feladtam, hiszen fogalmam sincs hogyan kellene ezt használni. Itt egy pc, és egy hangszer, amelyet össze kellene kötni egymással, de a MIDI kimenet semelyik pc bemenettel nem kompatibilis. (kivéve az akkori billentyűzet bemenetet.. ehh egyszer összekötöttem vele, de semmi se történt) Jött a válasz: ehhez ilyen meg olyan hangkártya kell, amely szintén méregdrága dolog volt. No akkor ezt a témát is félretettem magam előtt, mert egy fillérem se volt a megvalósításhoz, marad a régi rendszer. Úgy emlékszem akkoriban jutottam hozzá a sokaknak kedvelt zenei szoftverhez: Re-Birth 338-hoz. Ez 2 groove motyót, és egy dobgépet tartalmazott. Nyomta nekem a ritmust, és az iszonyat jó dallamokat. A pottikat is lehetett egérrel csavargatni, tehát egy nagyon komoly hangzású, és tudású szoftver tárult elém. Életem egyik legjobb korszaka volt, iszonyat sokat használtam ezt a szoftvert, végre 8-9 év késéssel én is tudtam acid-house-t nyomni a pc-men, és a 106-on. Abból a korszakomból 2 db kazetta maradt fent, amelyet csak 338-al csináltam, de szerintem állat lett.

1998-ban ráhagytam egészségi okokból a kőművesipart, majd egy éves munkanélküliség után 1999-ben ismét sikerült állást találnom.

1999 - 2000. Újabb zenetanulási kísérlet: elvállallak, ha veszel egy kíséretes, dinamikus billentyűvel ellátott szintetizátort, mert ami van az nem jó.

Azt gondolom, ez már egy újabb fejezetet igényel. Az sem lesz egyszerű sztori, de a csalódásokat leszámítva, azért voltak jó oldalai is.

Kísérjétek végig szeretettel a történetem, még sok mindent tartogatok számotokra…

KT Studio Története 4.
Szóval elértük a történetem 1999 – 2000-es évét. Emlékeim szerint ekkor történt az első nagyobb Világvége project.. J ha emlékeztek még rá.. ehhh. A pc-k összeomlanak, meg minden, és a Sátán seregei ellepik a Földet.. Azóta teljesen megbolondult a világ, egyre sűrűbben jön elő ez a sztori. Végülis, ha belegondolok, tényleg megszállta az ördög a földet, mert évről-évre hatványozottan romlik a társadalom életszínvonala, egyre szegényebbek az emberek, egyre ellenszenvesebbek egymással, és egyre romlottabb minden elektronikai cikkünk minősége is.
Kicsit visszatérnék a sztorimhoz.
Tehát 2000-ben ismét kaptam egy lehetőséget a zenetanulás elsajátítására. Viszont megint meg kellett válnom egy jól bevált hangszeremtől a Juno-106-ostól. Akkoriban adta ki a Roland az EM szériát, és a leendő tanárom az EM-20-as kíséretes, billentésérzékeny kütyüt ajánlotta, hogy ezzel fog csak elvállalni. Először is elmentem megtekinteni ezt a hangszert. Szerintem egy ritka pocsék kék színe volt, az alakja, kialakítása, műanyag sérülékeny ház, tehát egyszóval, béna volt. A stílusok sem tetszettek benne. Hiába voltak benne jobb hagyományos hangszínek, valahogy mégsem fogott meg. Mindegy, ha ez kell a tanuláshoz, ám legyen. Bár, hogy mondjak róla jót is, volt rajta egy Touch Pad, amelyet csak a jobb hangszerekre szereltek fel. Ez egy filter funkciót tartalmazott, amivel érdekesebbé lehetett tenni a játékmódot. Bár utólag belegondolva, minek egy Lagzi Lajcsi kütyübe egy ilyen funkció? Tehát a megvásárlása után közölte velem a tanár, hogy mégsincs ideje rám.. Mondanom se kellett, hogy egy percet se foglalkozott velem, és szívem szerint a fejére húztam volna ezt a fos szintit.
Itt volt az a pont az életemben, hogy vagy ráhagyom, vagy folytatom önmagam fejlesztését. Folytattam. Hozzá vásároltam egy szebb kíséretes hangszert GEM CD-20-ast. A 2 hangszer kiegészítette egymást. Ismételten elkezdtem erőltetni a presszó-rock vonalat, amelyben nem tudom mennyi számot tanultam meg, de egy 2 órányit egyhuzamban biztos. Egyszer volt talán, hogy élőben is előadtam Szatymazon egy házibuliban. Rá kellett gyorsan jönnöm, hogy amiket én ismertem számokat, azokból kb. 90%-át nem ismerték. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy nem akarok más szájízének megfelelő béna számokat megtanulni, nem érdekel ez a vonal, az összes ilyen jellegű zene 3-4 akkordból eljátszható, nincs benne semmi fantázia.
Azért emlékszem, hogy azon az estén készültem a születésnapos részére egy EBM jellegű zenével is, amit csak én, és az ünnepelt élvezett..  Volt az EM-20-asban 2 szám felvételére lehetőség.. Mini szekvenszer..
Eltelt 3 évem ezekkel a hangszerekkel, és idejét éreztem ezek eladásához. A CD-20-as viszonylag gyorsan elkelt, az EM-20-ast nem akarták a világért sem elvinni. Erre talán jobban tudnának válaszolni a hangszerkereskedők, mennyire kedvelték ezt a hangszert, és mennyi fogyott belőle, de szerintem nem sok. Nem hiszem, hogy csak nekem nem tetszett..
A CD-20-as eladása után 2003-ban megvettem egy igen ritka jószágot: Roland JW-50-est.
Ez tartalmazott rendes szekvenszert, és a kinézete is elég komoly volt, de hangszínekben ez sem volt gazdagabb elődjénél. Mindenesetre a komponálás folyamatát ettől a hangszertől kezdve kezdtem el művelni. (Storm in the valley, Dark Angel,)
Ahogy kezdtem belemerülni a zenekészítés folyamatába, úgy kezdtem el ismételten megtanulni a MIDI-zés fogalmát, működését. Összekötöttem a JW-t, és az EM-et, és a szekvenszer hajtotta zene egyre varázslatosabbá vált. A fent említett Touch Pad itt kezdett értelmet nyerni a zenegyártás, és előadás díszítésénél. Ekkoriban kezdtünk Gép barátommal összejárni Szatyamazon, és összerakni, amink van. Neki is volt már mindenféle hangszere, Ensoniq SQ-1, Korg X5D, Roland Juno-60, EMU ESI-32 sampler. Majdnem minden hétvégén zenélgettünk, bővítgettük a kis készletünket, jobb mikrofon, effektgépek, és végtelen ötletezések.. Ezekből a hétvégi improvizációkból alakult ki az eLMezAVAr projectünk, amely igen veszélyesre sikerült. Minden, ami jött, azt nyomtuk. Természetesen a 3. ilyen projectnél már voltak előre megírt szövegek, és nagyjából megalapozott zenei elképzelések. A kedvenceim ezekből: Nikotint!!, Hamis papok, Depresszió..
Ezeket egy keverő out-ból rögzítettük, halvány gőzünk sem volt az egész stúdiózás fogalmáról, mindezt egy Cool Edit Pro 2000-es programmal. Elindítottuk este, és kikapcsoltuk hajnalban. Amelyet jobbnak ítéltünk, megtartottuk eLMezAVAr-ként.
Itt kezdtem el rátalálni önmagamra, és megismerni igazából azt az utat, amelyen tovább kell, hogy haladjak. Az ezutáni történetem az eladásokról, hangszervételekről, tesztekről szól, és egyben megismerkedésem a MIDI rendszerrel, de legyen ez is egy másik történet..
Kísérjétek továbbra is a Hírfolyamokat.. lesznek még jó sztorik..

KT Studio Története 5.

A következő sztorikat kicsit részletesebbre terveztem, hiszen valójában a komolyabb zenei tevékenységeim itt kezdődtek el, és ezekről több élményem van, mint a kezdet-kezdeteiről. Lehet, hogy kicsit ugrálok majd az eseményekben, de nagyon töményre váltott a zenei korszakom. Egyes események időben eltérőek lehetnek, de mégis összetartoznak. Remélem így is elnyeri majd a tetszéseteket..

2003 év:

Ez volt életem legnagyobb kiteljesülési éve a zenében. Előző bejegyzésemben említettem az eLMezAVAr projectünket, amelyet gép haverommal készítettünk, de ott volt előtte bevezetőként a Dark Angel produkcióm, amelyet a JW-50-el készítettem. Szerintem az „igazi” komponálásom itt kezdődött el. Ez a Dark Angel-es időszak volt az egyik legszebb korszakom. Itt vontam be gép cimborámat a közös zenélésbe. Felkértem őt átmenetek készítésére (Korg X5D), amely az egyik számból a másik számba vezeti, míg én betöltöm a JW szekvenszeréből a következő számot. Mondanom se kell, hogy elég lassú folyamatnak volt tekinthető ez a művelet, napjainkban már 1-2 másodperc alatt megtehető. A floppy meghajtós betöltések sokszor 1 perces műveletek voltak, nekem legalábbis annyinak tűntek. A floppy lemezek sérülékenysége szintén egy igen kényes dolog volt, szóval örülök, hogy ennek a technikának vége számomra.

Dark Angel project:

Mai fejjel visszahallgatva eléggé 90-es évek hangulata, nem túl modern hangokkal, de a saját kritikám szerint érezteti az akkori elképzelésem. A zenei részben bőven vannak hibák, hisz mindent élőben játszottam fel az egyes sávokra a doboktól kezdve a legutolsó hangszínig. Nem igazán értettem a szekvenszeres sávok editálásához (szerkesztéséhez), tehát addig játszottam újra és újra, amíg nagyjából elfogadhatónak lehetett megítélni. Pedig ott fityegett benne a quantize funkció… Ma előszeretettel alkalmazom is a MIDI adatok helyrerakása végett. Akkor még nem tudtam sok mindent, mondhatni teljesen kezdő voltam ezen a téren.

Maga a project elég keményre sikerült, mind hangulatilag, mind előadásilag. Sajnos élőben nem sikerült bemutatnunk Szatymazon kívül sehol sem, de emlékszem volt egy-két hallgatónk, akit eléggé megviselt az előadásunk… Még mindig eszembe van: B.meg nem merek hazamenni.. ehh

Tehát érdekesre sikerült…

Még egy számomra fontos esemény fűződik ehhez a projecthez. Egyik bulizós estémen megszólalt a telefonom, hogy lejön Szegedre az Escalator zenekar, és van-e kedvem előzenekarként fellépnem. hmm.. Bár eléggé illuminált állapotban voltam addigra, de természetesen belementem. Ekkor jött életem egyik legbénább mondata: Rendben, akkor hozz egy cd-t, és nyomjak egy playback-et.. mivan???
Ne haragudj, de ezt nem lehet előadni tátikázva. Itt minden mozdulatnak meg van a helye, nem megy anélkül. Amúgy meg tényleg hülyén nézett volna ki.. Asszem ismerünk már cd megugrás, beakadás bakikat, bocs de ez nem én vagyok.. tehát a lehetőségem ezzel a projectemmel végleg elszállt. Pedig nagyon ütős live show lett volna mindenki számára. Ahogy emlékszem korábban lementem erre a helyre, és 10 cd-t vittem magammal. Raktam minden asztalra egyet, és a sorsukra hagytam. Azért kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk, milyen élményt produkált a lemez tulajdonosainak, akik otthon berakták, és hajlandóak voltak végighallgatni.. J

Hogy ehhez az estéhez mondjak egy pozitív élményt is, ha nem is előzenekarként, de lementem megnézni az Escalator-t, mivel ennek a műfajnak igen nagy rajongója vagyok. Végig táncoltam az egész koncertet, és vásároltam egy lemezt a zenekartól, amelyet dedikálva a mai napig őrzök. Előadók??? hmm ismét akad itt egy érdekesség…

Ezen az estén futottam össze a mai napig is az egyik legjobb zenész barátommal Prophecy-vel, aki helyettesítette a billentyűst. Bár a valódi ismerkedés csak ezután történt meg, de az aláírását, és az első találkozás élményét ennél az eseménynél tudhatom magamnak..

szintén Krisztus után 2003..

Ebben az évben sikerült hozzájutnom két álmomhoz a Roland XP-50-hez, és az MC-303-hoz. Tudom, hogy nagy ugrást tettem a sztorimban, mert a 2003-as év eléggé tömény volt, ahhoz hogy 2 mondattal letudjam, de Prophecy nevének megemlítésével magával rántja ezt a történetet is. Ezeknek a hangszereknek a működésével folyton problémákba ütköztem. Rákényszerültem ugyanis  MIDI tényleges megismeréséhez, amit természetesen nem bánok. Annyira fogalmam se volt mi-micsoda a hangszerekben, és mit hogyan kell összekötni, és beállítani.. Atom nagy dzsungel…

Bizony bevezettem életem első saját internet előfizetését, hogy valami segítséget találjak a megoldásokra, meg egyáltalán képben legyek a hangszerek menüjével, mert szintén fogalmam se volt mi-mit jelent. Ha kísérleteztem a beállításokkal, vagy meg se szólalt a hangszer, vagy nem tudom, de sikerült rendesen összekuszálnom a béna beállításokkal.

MC-303-as fórum

Bizony ide kavarodtam.. de a legjobb helyre. Ezen az oldalon nagyon segítőkész emberekkel futottam össze, hozzáteszem a legjobb szakemberekbe botlottam bele. Kérdésem 1000, a válaszok számomra érthetetlenek… ehh, de a kitartásom, és a tudás iránti éhségem meghozta a gyümölcsét. Itt futottam össze szintén Prophecy-vel, aminek nagyon megörültem. Vele együtt nagyon jó szakemberekkel ismerkedtem meg ezen az oldalon, amelynek a mai napig is örvendezhetek, és őszintén az egyik legjobb barátaimnak tekintem őket. Ők pedig: GT, ADSR, MidiTom, StroB, Prophecy. Szerintem nemhiába hozott velük össze a sors. Bár a tudásom sosem lesz akkora, mint bármelyiküknek van, de ha szakmai kérdésem van, bármikor segítenek. Mert jó arcok.. J

Hoppá, kicsit belemerültem az írásba, szinte jönnek elő a jobbnál jobb emlékek, de hagyok belőlük legközelebbre is. Sokszor visszatérek majd sztoritöredékekhez, hogy tisztább legyen a kép mindenki előtt, de megpróbálom teljesen érthetően, összefüggően megfogalmazni a mondanivalómat, hogy azért ne legyen annyira bonyolult sem.. J
Köszönöm az idáigi figyelmet mindenkitől, tudjátok.. kövessétek a további eseményeket.

És akkor majd innen fogom folytatni..